Steve Jobs halála óta folyamatosan látom a különféle grafikákat, amik arról szólnak, hogy egy ember meghalt, milliók sírnak, Afrikában milliók halnak meg, de senki sem siratja őket. Elképesztő ez az álszent kampány, nem tudom, miféle eszetlen emberek állhatnak mögötte. Félreértés ne essék; nem vagyok sem Apple-, sem Steve Jobs fan (sőt, megvan a véleményem az egész cégről), ennek ellenére zavar ez a hülyeség. Amikor Michael Jackson meghalt, vagy amikor John F. Kennedy-t lelőtték, miért nem volt efféle "összehasonlítás"? Lehet szeretni, utálni ezeket a hírességeket, de szerintem egyáltalán nem meglepő, ha egy, a világot (mindegy, hogy jó vagy rossz irányba) megváltoztató ember halála többeket érint, mint pl. a szomszéd nénié. Tudom, a szomszéd nénivel biztos volt, aki törődjön (bár ez se olyan biztos!), szegény afrikaiakkal meg senki sem törődik állítólag. Ha tényleg ez nyomja a lelkünket, akkor kíváncsi lennék, hány olyan ember van a "Steve Jobs kontra Afrika" bejegyzéseket lájkolók között, aki valóban tett valamit a Föld lakosságáért. Azt inkább hagyjuk, amikor 500Ft-tal támogatnak egy ilyesmivel foglalkozó alapítványt. Aki egy kicsit is utánanéz ezeknek a társaságoknak, pontosan tudhatja, hogyan működnek. Egy dolog biztos. Afrikában régóta éheznek bizonyos népcsoportok, "mi" régóta "támogatjuk" őket, de lássuk be, nem sokat változott az átlagéletkor és az életminőség. (Legalább is a manapság is látható képeken, videókon nem úgy fest.)
Meggyőződésem, hogy a legtöbben, akik ilyen alapítványokat támogatnak, javarészt a saját lelkiismeretük megnyugtatásáért teszik ezt, miközben talán észre sem veszik a saját közvetlen környezetük, családjuk problémáit. (Tisztelet a kivételnek, tudom, hogy vannak másfajta emberek is.)
Én is sajnálom az afrikai éhezőket, de az ázsiai, európai és amerikai éhezőket is. Tudom, hogy nem tudok mindenkin segíteni, de azt gondolom, nem is ez a dolgom. Én inkább megpróbálok a saját házam táján söprögetni először, és közben nem kelteni lelkiismeret furdalást azokban, akiknek iPhone-juk van. Nekik is lehet elég bajuk...
Lukács Peta Blogja
mindenfélék, amikről nem esik szó koncerteken...
2011. december 4., vasárnap
2011. november 15., kedd
Na, mégegyszer...
Azon gondolkodom, hogy abbahagyom a fészbúkozást, és inkább a blogomat folytatom. Később bővebben is kifejtem, miért.
2011. február 6., vasárnap
Legyen már vége a télnek!
Hideg van és kevés a koncert. Körülbelül ennyit jelent a tél egy zenésznek. Már meglehetősen unom. Persze ilyenkor is van tennivaló bőven; a napokban készült el az új Bikini lemez, de már nagyon hiányzik a folyamatos koncertezés és a turné-hangulat.
2011. január 6., csütörtök
2010. december 15., szerda
Új Bikini lemez
Készül az új Bikini lemez. A napokban épp dobot keverek, és felgitározom a nótákat. Itt egy kis ízelítő az egyik szerzeményemből, még ének nélkül:
Bikini peta3 by lukacspeta
És egy kis "körséta" a házi-stúdiómban, ahol a fent említett munkálatok folynak:
Bikini peta3 by lukacspeta
És egy kis "körséta" a házi-stúdiómban, ahol a fent említett munkálatok folynak:
2010. november 15., hétfő
ZENE
Pár hónapja akadtam erre a gyöngyszemre, amit azóta sem tudok megunni, pedig van, hogy egy nap 5-10 alkalommal is meghallgatom. Elképesztő.
2010. szeptember 29., szerda
Időutazás
Régóta rá vagyok kattanva a klasszikus zenére, és most végre beszereztem egy-két alapművet. Nagyon nagy kár, hogy teljesen megváltoztak a zenehallgatási szokásaink; mindenki rohan, a zene leggyakrabban csak "mellékes alapzajként" funkcionál munka közben a legtöbb embernél. Elképesztő élmény pedig hátradőlni a kanapén, és Vivaldit, Mozartot stb. hallgatni jó előadásban, jó minőségben. Megéri azt az 1-2 órát rászánni; csak javasolni tudom mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)